United Colors of BB 70.3

Történelmi pillanat volt idén június 22-e. Egy bádogember születésének lehettünk szemtanúi Síófokon. Reméljük hosszú életű lesz a pici, mert földi élete első lépései már megmutatták, hogy tökös, belevaló bádoggyerek(ek)ről van szó. Jövőre találkozzunk az egy gyertyás tortája mellett, bízva benne, hogy a századikat ís együtt ünnepelhetjük a Balaton partján. A jeles eseményről néhány kérdést tettünk fel kedves Szabad só Disszociatív identitásnak, aki szemmel láthatóan nagyon jól érezte magát az eseményen.

Miért indultál el a Bádogemberen?

A bátyám szólt, hogy lehetőség van arra, hogy kipróbáljam, mit tudok. Ténylegesen a társaság miatt mentem, mert szerettem volna ismerkedni hasonló mentalitású sportolókkal. Nagyon örültem az új arcoknak, s remélem többször összefutunk majd! (Vipu)

Mi vonzott benne leginkább?

Az, hogy olyan távokat teljesítsek, mit még nem próbáltam. Számomra egy kihívás lett az edzések mellett, melyet minden áron el akartam érni. Megmásztam egy lépcsőfokot, jöhet a következő! (Vipu)

Milyen volt a hétvége hangulata, hogy érezted magad?

Nagy élmény volt, minden egyes percét élveztem, annak ellenére hogy nem kis fáradsággal járt!

Máté atya teljes valóságában  bizonyította, hogy az igazi nagy emberek rendkívül egyszerűek és alázatosak… Ha elgondolom, szegényt, hogy ugráltattam ……még most is csak kuncogok rajta, hogy az egykori bencés főapát New Hampshire-ből, kérésemre zokszó nélkül mosogatott, futott a kulacsért, fát vágott, kuktálkodott stb…Nagy dolgok történtek akkor azon a vidéken!!

Istennek legyen hála! No meg a szervezőknek, akik értünk ennyit gályáztak, Szép volt fiúk !!!!! Köszönjük !!! (Marika néni)

(Ja ! Megható volt, hogy Jákó arra kért, hogy szedjek neki a babgulyásból,  mert ezt az anyukája is megteszi ….s akkor melegség önti el a szívét.)

Hogy sikerült a felkészülésed a versenyre?

Pár héttel ezelőtt, valamelyik szombat este apám bedobta, hogy menjek el vele a másnapi keszthelyi félmaratonra.

Az utóbbi jópár hónapban kevesebbet edzettem, mint valaha – az edzés eleve inadekvát kifejezés, maradjunk abban, hogy havonta egyszer-kétszer sikerült elmennem futni. Emögött sok különféle ok van: egy krossz-kontinentális költözés, új meló, másfél hónap sosemlátott-sosemtapasztalt allergiás időszak minimális alvással, kiszáradt szájjal, horkolva (alapszabály: orron át levegőt venni: priceless).

Tehát a félmaratonon újra kiderült a meglepő tény: edzeni hasznos, ha az ember versenyre megy. (Elég annyi, hogy a két évvel ezelőtti bécsi maratonon két perccel jobb kilométereket futottam, mint Keszthelyen a második tizesen) (Máté)

Mit vártál magadtól a versennyel kapcsolatban?

…alapvetően nem volt túl sok fogalmam arról, mi fog történni. Talán életem legszerencsétlenebb versenykörülményei sodródtak össze szombat előtt és szombaton. Nulla felkészülés (háromszor futottam kb. 10 km-t a megelőző három hétben, két és fél éve nem úsztam, két éve nem bringáztam 90 km-t), hosszú vonatút (extrém drágán), mert lerohadt a kocsim, kölcsönbringa, túl magas kormány (amitől megfájdult a vállam és a hátam), döglesztő meleg, a München-Budapest vonalon az árvíz miatt vonatpótló buszok… Meg a defekt. Azt hiszem, nekem az a 11 km tette be a kaput. Ott borult fel az erőbeosztásom, úgy terveztem, hogy a bringa végén még fogok tudni kocogni legalább – nem tudtam. (Máté)

Mi sikerült, mi nem? Elégedett vagy a teljesítményeddel?

Azt sosem gondoltam komolyan, hogy nem megyek végig. Sikerült is végigcsinálni. Őszintén szólva pár nap távlatából visszanézve az eredménnyel nem vagyok elégedett – például annál az egyszerű oknál fogva, hogy nincs izomlázam. Szóval valószínűleg jobb körülmények között (elsődlegesen kicsit kevésbé forró időjárás mellett + defekt nélkül) talán sikerült volna legalább végigkocogni. Nem igazán érzem azt, mint például a bécsi maratonon, hogy jól tervezett módon sikerült kihoznom magamból a maximumot. Nem voltam jobb, mint a minimum, amit elvártam magamtól (=végigmegyek).

Remélem jövőre is lesz BB, és legalább egy órával gyorsabb tudok lenni, mint most. (Máté)

Mennyiben segített neked az ironmanre való készülésben ez a verseny? 

Mindenképp nagy segítség egy ilyen megmérettetés. Rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem. Edzésnek sem utolsó, de mindenképp kaptam egy jó képet, hol is állok a felkészülésben. Nagyon nagy csodát már nem tudok tenni, ha eddig lébecóltam az edzésekkel, viszont kiderült hol vagyok még gyengébb és van egy kis időm a javításra. Rengeteg tapasztalatot szerez ilyenkor az ember fia. A kondin kívül kiderült az is hogyan osszam be jobban az erőmet, hol kell lassítani a tempón, hol meg gyorsítani. Az öltözékem bevált, bár a futásnál cseréltem felsőt, de a nagy melegtől ez sem kímélt meg. Túl gyors volt a bringa, főleg a 600 szinttel együtt és ez a kombó a meleggel kivégzett a futásra. Hentes kampóval kellett bevontatnom magam a célba.  A biciklit kölcsön kaptam, mert az enyém nincs készen (persze nem is ilyen pöpec, mint ez a Fuji), a leutazáskor hoztam el, gyakorlatilag az ülést állítottam csak be magamhoz. Ki is derült, még variálnom kell a pilóta fülkén, mert a hátam kicsit sajgott a tekerés végére. Nagyon fontos a jó beállítás, mert a bringáról úgy kell leszállni egy ilyen versenyen, mintha csak akkor kezdenénk. Kevés folyadékot vittem be, ezt rögtön jelezte az enyhe fejfájás, vagy az is lehetett a gond, hogy én nem használtam az “IZÓÓÓÓÓT”. Erre jobban oda fogok figyelni. Kicsit nehéz az étkezés, mert gyakorlatilag úgy kell enni-inni, hogy nem is kívánom, viszont ha eléhezek, akkor már löttek az egésznek.

Még egy dolog, hasznos volt látni a többi versenytársat is.Ki, mit használ, hogyan megy, teljesít. Sok hasznos infót kapam, tanúltam másoktól, vagy mások hibáiból, de leginkább a sajátomból. (Beső)

Milyen volt csapatban egymást váltani, egymásért drukkolni? Mit adott hozzá a versenyélményhez az hogy csapatban indultatok?

Hihetetlen élmény volt újra egy célért harcolni azzal a személlyel, akivel szinte minden gyerekkori emlékünk közös és jópár évig minden eseményen egy csapatot alkottunk. Bogi jelenléte pedig csak ráadás volt, hiszen ő miattunk jött le úszni, hogy a “gyerekkori csapat” újra együtt lehessen, és bár keveset volt ott, de számomra nagyon jó “frissítőpont” volt, amikor utólértek kocsival épp Magyarkesziről való visszafordulásnál és engem bíztatva jöttek mellettem kocsival…:)

A csapatban való indulás pedig erőt adott, hogy mindenképpen letekerjem a 90 km-t, méghozzá a tőlem telhető legjobb idővel! (Kriszti)

 

Profi szemmel hogy látod a rendezvényt? Mik voltak a szervezés erényei és a hibái az első Bádogemberen?

Először is köszönöm szépen a felkérést! Hogy, hogy láttam a rendezvényt, profi rendezvényszervezőként? Bevallom, eléggé csalódott voltam. A korai (pontos! 😉 ) érkezés után olyan összeszedett, profin előkészített feladatok, csapat fogadott, hogy szinte semmi dolgom nem volt! 🙂

Az előkészítésben nem vettem részt, emiatt féltem, mennyire lesz kaotikus a reggel és mivel nem ismertem senkit a lelkes szervező és lebonyolító csapatból, féltem az ismeretlen stábbal milyen lesz a munka. Nincsenek a megszokott, rutinszerű megoldások, amikor már fél szavakból is értjük egymást… Ezeknek jele sem volt, tulajdonképpen annyi volt a feladatom, hogy minimálisan koordináljam az embereket, de mindenki tudta és tette a dolgát! Gratulálok Nektek, nem csak a versenyhez, hanem ahhoz, hogy a felkészülés mellett ilyen profin összeraktátok! Majdnem tökéletes volt! Tökéletes rendezvény szerintem nincs! Ez teszi lehetősé, hogy mindig még jobbat, még profibbat, szebbet stb. csináljunk! És, hogy mitől lesz ez jövőre még profibb, pár tanács írásban és a többit majd szóban!

Mindenképpen több frissítő pont kell, főleg a futás alatt. Illetve fontos lett volna egy biciklis szervező, aki a futás alatt betudja járni a távot. Ha bárki pl. rosszul lett volna, elég nagy, “felügyelet” nélküli rész volt.

A italok hűtése és a hűtőládák száma volt most elszámolva, ebből több kell! Nem számoltatok vele előre, hogy a hűtőládák, napernyők nem érnek vissza a bringa frissítő pontokról, amikor már a futásnál kell.

Az italokat nem csak pohárban, hanem eldobható flakonokban, pet palackokban szerettétek, ebből többel kell tervezni jövőre.

Mindenképp javasolnám megoldani, hogy minden versenyzőnél legyen telefon, ez főleg a bringázásnál jöhet(ett volna) jól.

Az úszás pályát jobban ki kell jelölni. Ez mindenképpen előző napi jelölést jelent, reggel csak igazítás, pótlás szükség esetén.

A tervezés időszakában jó lenne, ha már találkoznánk, hogy ne reggel kelljen átbeszélni, emiatt csúszott meg szerintem majdnem a rajt. Így a versenyzők aznap már csak a reggelivel és készülődéssel foglalkoznak. És érdemes lenne talán egy közös kasszát nyitnotok, és a szervezők már kész reggelivel várnak, ne teljen az idő azzal, hogy mindenki magának készít reggelit, keresi hol az ő vaja, kenyere. (Dorka)

Szerinted hogyan működött együtt a társaság, segítők és versenyzők, fiatalok, még fiatalabbak és legfiatalabbak?

Hazafelé Ricsivel beszélgettünk, nos ő azt mondta “befogadó” társaság a miénk. A hangulat oldott volt csak, néha keveredett egy kis izgalom a légkörbe(hol van már az első bringás, mikor jön ki Csubi a vízből stb). Mindenkinek megvolt a kiosztott feladata, Dorka a versenyt,Marika néni(legalábbis addig amíg ki nem kellett mennie a 2. frissítőpontra) és Vityó(amikor a bázison tartózkodott) a szülőket irányította. Az összes segítő próbálta minden gondolatával a gördülékenyebb viadalt elősegíteni.(pl új frissítőpont a futás napos egyenesének végén) A versenyzők kevés zokszóval viselték szenvedésüket pedig a 35 fok és az ökörségek, amiket mondtam, megviselte a szervezetüket.Virág és bandája segítségével gördülékenyre sikerült a frissítés a bázison, csak néha volt benne kis fennakadás, amikor nagy volt a forgalom.(Itt jövőre elég lesz az első bringás megérkezése után kipakolni hogy, addig se melegedjen és száradjon az áru) Minden ital gyorsan fogyott a mágikus “izo” kivételével. A hittanos különítmény amíg meg nem unta, jól végezte munkáját,valahogy az ő érdeklődésüket kellett volna a végsőkig fenntartani.

Szerintem ennél jobban egy kislétszámú versenyt nem lehet megrendezni, amit nem tudtunk végrehajtani azt lelkesedéssel próbáltuk pótolni. Jövőre jöhet a “csapó 2”. (Kiscsúcs)

Mik voltak a szervezői tapasztalatok? Csinálnál jövőre is ilyet?

A legelső és legfontosabb tapasztalatom a Bádogról, hogy mennyire jó volt és mennyi erőt adott, hogy a Bálinttal együtt szerveztük. Elég sok mindenféle dolgot rántogatok össze (-vissza) itt-ott, már elég régóta, és sokszor volt tapasztalatom, hogy egyedül maradok a szervezéssel (ami amúgy az én hibám is a legtöbbször, de ez most mindegy.) Na, itt nem volt ilyen. Itt legalább ketten maradtunk egyedül. Nagyon jól tudtunk együtt dolgozni szerintem. Sosem voltak konfliktusok, noha nyilván másként képzeltünk el csomó mindent. De mindig teljes értékűnek gondoltuk a másik másfajta megközelítését és érdemi választ adtunk rá. Ezekből a párbeszédekből kialakult mindig valami közös álláspont, amihez gond nélkül tudtunk hűségesek lenni, hiszen már átbeszéltük és elfogadtuk simán azt is, ha nem a mi verziónk teljesült. Arányosnak éreztem végig a szervezést, nem tököltünk túl sokat, de szántunk időt a problémás részekre, mindketten elvittünk elég sok feladatot. A vége felé már rengetegszer fordult elő, hogy szinte egyszerre jöttek az ötletek, tényleg félszavakból is értettük egymást. A Bálint nagyon kreatív srác, én meg elég öreg vagyok ahhoz hogy lássam, hol kell néha pusztán erőből átnyomni a dolgokat, szóval jó párost alkottunk. A legnagyobb félelmünk az volt, hogy túl kevesen/túl sokan leszünk, pontosabban hogy nem jósolható be a létszám. Az elején alig páran “köteleződtek el”, utána már majdnem huszan voltunk, aztán a vége felé sokan lemondták, így alakult ki a végleges létszám, kis túlzással a rajtnál. Ez az a fajta bizonytalanság, ami nagyon elkedvetlenít, mert úgy érzem hogy mi kiálltunk egy világos koncepcióval, és nem kapunk rá érdemi választ, pedig megérdemelnénk mi is,  meg a verseny is, hiszen csomó minden függ a létszámtól.  Innen a csalódottság. Persze ha a másik oldalon vagyok én sem mindig válaszolok időben egy-egy emailre, mert elköteleződni macerás. Meg kevésbé lelkes is egy résztvevő, mint egy szervező. Szóval tök érthető ez is, meg az is hogy mi ezt néha nehezen viseltük. Szerencsére felváltva zavart ez minket. Az elején Bálint volt jobban elszontyolodva. Én tudtam hogy megy ez, ezért akkor nyugodtabb voltam, ennek ellenére a végén, amikor sokan lemondtátok az meg engem viselt meg jobban.

Az volt még nehéz, hogy valami nekünk nagyon új dolgot kellett kitalálni, megcsinálni. Nem nagyon voltak minták és fogalmunk sem volt hogy hogyan fog elsülni. A bizonytalanságok ellenére azonban sikerült jó sok energiát és időt beletolni (a tanulmányi átlagunk, valamint az elsős tanító néninkből és az anyukánkból összegyúrt felettes énünk szerint túl sokat is), mert a lényeg (szerintem Bálint nevében is írhatom): hogy mindezt nagyon élveztük! Kreatív, izgalmas feladat volt, magunknak is, másoknak is csinálhattunk egy jó dolgot. Hogy mi ez, és miért voltatok ennyien, és miért csináljuk ezt az egészet arról remélem képet kapunk Jákó írásából, erről én most nem írok.

A verseny előtti napok elképesztően szaggatottak voltak, 4-5 óra alvással, összevissza evéssel.  Én szaggatottan is versenyeztem, a bringán nem sikerült megtalálnom a saját tempómat, össze-vissza mentem. A futás alatt biztos voltam benne hogy soha többet ilyet nem csinálok. A verseny után ez finomodott, akkor azt határoztam el, hogy vagy szervezek, vagy versenyzek, mert a kettő nem fér össze. De most úgy látom, hogy nekünk is és nektek is az tenne jót, ha bevonnánk titeket a szervezésbe is. Csomó feladat van, amit ki lehet osztani. Sokkal jobban látjuk már hogy hogyan működnek a dolgok, jobban rálátunk már egy ilyen versenyre. Ezt látom jövőre feladatunknak, hogy jól le tudjuk osztani a feladatokat. Ami nekem hiányzott az a rajtceremónia, a célkapu,  valamint a befutó fotózás/videózás elpróbálása. Mindezekre gondoltunk, csak nem volt már idő és energia elfogadható megoldás kidolgozására. Az ilyen dolgokat inkább ejtettük, mert nem akartunk gagyit csinálni, csak azért hogy legyen. Inkább majd jövőre jobban, szebbet, magasabbra, olcsóbbat!

A közvélemény kutatásaink (természetesen) azt mutatják hogy mindenki bódog volt, nemcsak bádog (hogy Szikszai doktor szójátékat idekölcsönözzem), így valószínűleg meg kell szerveznünk akár tetszik, akár nem.

Szerencsére tetszik.
(Tom)

szólj hozzá!

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s